Dinnyés József 
Furcsa az élet
Dinnyés József dalai
Lefutott életek értelmét kerested 
Vigyáztad kedvesed jókedvét remegve 
Áldottad álmában született mosolyát 
Cserébe életet adott és futottál 

Mert lószar az élet és mi vagyunk a verebek 
Csipegetjük, csipegetjük mert az egész a miénk nem lehet 

Kértél a szomszédtól kanál zsírt ebédhez 
Ősszel a Tiszánál horgásztál kenyérrel 
Télen a vendéglők füstjében álmodtál 
Szebb és jobb tavaszért hamisat vallottál 

Mert lószar az élet és mi vagyunk a verebek 
Csipegetjük, csipegetjük mert az egész a miénk nem lehet 

Lézengők hitéből akarat sugárzott 
Bob Dylan Salingert féltetted haláltól 
Elhittél mindent az esztelent követted 
Lefutott életek értelmét kerested 

Mert lószar az élet és mi vagyunk a verebek 
Csipegetjük, csipegetjük mert az egész a miénk nem lehet 

 Reggel ha felébredsz mindig mást fogadsz meg 
Új rendbe akarod tenni az életed 
Délben már semmit sem tartsz be az egészből 
Éjjel meg forgolódsz szenvedsz a reménytől 

Mert lószar az élet és mi vagyunk a verebek 
Csipegetjük, csipegetjük mert az egész a miénk nem lehet 

Új reggel újabb célt tűzöl ki merészen 
Ráütsz az asztalra délelőtt keményen 
Ebédnél mást mondsz az élet szép telt hassal 
Este meg vered a tökfejed a falba 

Mert lószar az élet és mi vagyunk a verebek 
Csipegetjük, csipegetjük mert az egész a miénk nem lehet 

Éveket élsz le így hiszed hogy vége lesz 
Harcodban látod a köznapi értelmet 
Egyszer ha rájössz hogy nincs már több választás 
Beépülsz téglának utcánkba nem jössz már 

Mert lószar az élet és mi vagyunk a verebek 
Csipegetjük, csipegetjük mert az egész a miénk nem lehet